"Anyának lenni büszke gyönyörűség" avagy "Hogy bírod?"

Anyák napja kapcsán, az édesanya szerep hozott fel mély érzéseket bennem.

Ha gyermeket szeretnénk nem kérdés, a szülést át kell élnünk. Emlékszem: Az első gyermekem születésénél megsemmisítő fájdalomban lebegtem a valóság és a "nem bírom ki " határán, amit varázsütésre vágtak át, amikor megláttam Őt! Első látásra szerelem volt! A boldogsághormon dömpingben napokig nem tudtam aludni, csak gyönyörködtem a hibátlan kis Lélekben. A szorongva várt éjszakákra is, amikor alvajáró üzemmódban nyomtam az éjszakai műszakot heteken át, küzdve a gyermekembe beépített vízszintjelzővel. ;) De amikor reggel a világ legőszintébb mosolya fogadott, minden fáradságom elmúlt. S arra is amikor a hasfájástól, fogzástól nyűgös estéken, végre megpihenve a vállamon éreztem a szuszogó "Angyal csomagot", a világ összes kincse az enyém volt! S a szoptatási nehézségek ellenére, amikor szopi alatt huncutan rám mosolygott, határtalan ragaszkodást és gyengédséget éltem meg. Elfeledkezve arról, hogy dél van és még nem ettem, nem mosakodtam és nem fésülködtem.

Arra is amikor az első "anya" szóra, kitörölték az elmúlt 1 év összes nehézségét. Az óvodai anyák napi ünnepségen ülve boldogságtól könnyel teli szemmel, eszembe sem jutott a sok hiszti és dac. Az első napon az iskolában.... és az utolsó napon a nálam fél fejjel magasabb nagyfiamat nézve olyan szívet nyitogató büszkeséget éreztem, hogy egy pillanat alatt elszállt az iskolás évek nehézségének, és a kiskamaszkor flegmaságának emléke.

S sorolhatnám még mennyi csodás emlék, mélységek és magasságok.

Hogy bírjuk, mi anyák? A spontán puszikat az arcunkon, a spontán odamondott "anya szeretlek"-et, azt a gyermeki rajongó tekintetet amivel néznek ránk, az ölelést ami a legjobbkor jön!!?? Ugye nem kérdés mindez!

Eszünkbe sem jut mérlegre tenni. Miért? Tudjuk, hogy nem kilóra mérhető, mint az alma. S amúgy sem kérdéses, hogy merre billenne a serpenyő!

Ha valami értelmet ad az életemnek, akkor az anyaság az egyik ilyen csoda, amiért végtelen hálás vagyok! <3

Anyák napján pedig a kedvenc sárga rózsa csokromnál is nagyobb örömet adott, a cserkésztáborból hazajövet az útmentén szedett mezei virág csokor melyet spárgával átkötött és őszinte szeretettel átadott : "Boldog anyák napját Anya!"